Az Amphicar valószínűleg nem fog szépségversenyt nyerni egyetlen veteránautós rendezvényen sem, sőt, kicsi az esély arra is, hogy versenypályákon találkozzunk vele. Az érdekesen esetlennek tűnő gépezet azonban mégis kiemelkedik az autók közül, méghozzá azzal a figyelemreméltó tulajdonságával, hogy úszik a vízen.
Szerencsére él hazánkban egy – jó értelmében vett – őrült, akinek felkeltette a figyelmét az Amphicar. Karaszi Zsigmondot leginkább a kíváncsiság hajtotta, ugyanis nagyon érdekelte, miként tud egy autó motorcsónakként funkcionálni. Felhajtott Amerikában egy romos, éppen ezért nem túl drága példányt, hazahozatta és kezdetét vette egy kihívásokkal teli felújítási procedúra. A vas és a víz köztudottan nincsenek barátságban. Ha a fémet nem gondozzák, illetve kezelik rendszeresen, a rozsda hamar felütheti a fejét és roppant csúnya dolgokra képes. Az Ampihicarból például csak vágókorong segítségével lehetett kivágni az üléseket, de magán a autó/hajótesten is rengeteg helyen volt folytonossági hiány. A lemezfelületeteket viszonylag könnyű kijavítani, a speciálisabb részeket már kevésbé. Az úszó autóból a legtöbbet Amerikában adták el, de annak idején nem fogyott a tervek szerint és rengeteg gyári alkatrész megmaradt, amelyek egy cégtől a mai napig megrendelhetők, persze nem fillérekért. Hazánkban ugyanakkor jó pár ügyes kezű mester található, akik egy-egy alkatrésszel csodákat művelnek. Az óracsoport például az eredeti és idehaza varázsolták újjá.
Az autó mozgatásáról egy igen megbízható, Triumph Herald erőforrás gondoskodik, ami kicsivel több, mint 40 lóerő előállítására képes és 1,1 literes. A váltóból négy féltengely indul ki, kettő a hátsó kerekekhez, kettő pedig a hajócsavarokhoz. Minden kihajtás tud egyszerre üzemelni, így már a vízbe hajtás előtt bekapcsolhatók a propellerek. Arra érdemes figyelni, hogy miután már úszik az autó, le kell kapcsolni a kerekek kihajtását, mert különben nagyon lesüllyed az éppen csónakként funkcionáló autó fara. Fontos alkatrésznek bizonyul a fenékszivattyú is, amelyből Zsigáék a gyári mellé egy kisegítő darabot is beépítettek. Bármennyire is jó kialakítású a test, a víz mindig megtalálja az útját a fedélzetre, amit a szivattyúk seperc alatt kiköpnek az autó hátfalán. Kormánylapátokként az első kerekek funkcionálnak, ezért a beszámolók szerint egy picit kelletlenebb az Amphicar irányítása az igazi motorcsónakokhoz képest. Persze ettől függetlenül nagyon szépen terelhető a vízen, amit Zsiga demonstrált is egy roppant érdekes esemény keretén belül, amikor is a Városligeti tóba eresztette a különleges kincsét.
