Nagy rendezvény volt a hétvégén Pátyon, a falu apraja-nagyja összesereglett a hirtelen nem is tudom hányadik Pincenapokra. A jeles eseményre testvérvárosunkból, a németországi Kircheimből is sokan ellátogattak. Egy emailből, ha jól emlékszem, még azt is megtudtam, hogy félt tucat veterán autóval jönnek a bajorok, lesz itt mi szemszájnak ingere. Pénteken már landolt is az infó, hogy megérkeztek, tényleg sok a szép öreg vas, mennek majd túrázni szombaton, de esténként a kastély kertjében áll össze az oldtimer gyülekezet, ahol a polgárőrségünk fogja őrizni az értékeket. Pénteken naplemente környékén bringára pattantam és lekerekeztem a kastélyhoz, de egy árva nagyon koros szekéren (talán BMW) kívül nem találtam ott semmit. No nem baj, gondoltam, majd holnapra jobban felkészülünk a programból. Pincefesztivál van, tehát irány a Pincehegy, gondoltuk szombaton délután, csak összegyűlik a csapat valahol. A rengeteg ember között hallottunk vidám németeket fufcig-ezni (az 50 tájszólásban), de négykerekűt egy öreg tűzoltóautón kívül nemigen találtunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szomorkodtunk Jánossal, de a zöldséges előtt reggel láttam egy Porschét, így megnéztük azt közelebbről. Kiderült, hogy János már lekapta a telefonjával korábban egy parkolóban, ahol szintén egymaga árválkodott. Este azért megint legurultam cangával, hátha, de nem. Sebaj, ott van még a vasárnap, innen-onnan érkező információk szerint délben indul a csapat haza, de fél órával korábban gyülekeznek a kastélynál. Nekem halaszthatatlan dolgom akadt egy 8 hónapos kislánnyal (felügyelnem kellett, hogy ne rágja meg a DVD lejátszó tápkábelét és igény szerint pirosas sárgás trutyit kellett belediktálnom, ami láthatóan nem volt ellenére), így János caplatott le a fényképezőgépével, hogy készítsen pár fotót a csapatról. Gyönyörű kék szemei vannak a lányomnak és tündéri gyerek, de kicsit elkenődtem, hogy lemaradok a sok fémből készült szépségről. Mondanom sem kell, hogy én jártam jobban, autóknak ugyanis se hírük, se hamvuk nem volt. Elgondolkodtam, mit csináltunk rosszul. Aztán Jánossal kilogikáztuk, hogy ennél többet nem nagyon tehettünk volna. Az információk, amik eljutottak hozzánk hibások voltak és hiába cikáztunk többször is, mindig árnyékra vetődtünk. Az egyik polgárőrt később megkérdezte János, hogy a hétvége alatt volt-e olyan pillanat, amikor együtt lehetett látni az autókat. Nemleges választ kapott. Speciel mi éheztük az öreg autók látványát, ahogy gondolom a faluban többen is, de hoppon maradtunk. Lehetséges, hogy a média néhány képviselője is ellátogatott volna egy csokorba gyűjtött csapathoz, talán született volna újságcikk vagy csak egy képriport. Akkor pedig lehetett volna kiküldeni a tulajoknak, hogy tessék, még újságban is megjelentek, gesztusnak sem lett volna utolsó. Igen, ha Mari néninek pedig kereke lett volna, akkor gőzmozdony is lehetett volna. Csak gratulálni tudok a szervezőknek, így kell ezt csinálni 2011-ben, vidéken. Ha pedig volt olyan pillanat a hétvégén, amikor együtt állt az oldtimer csapat, akkor is gratulálok a szervezőknek, ugyanis annak az időpontját sikerült jól titkolniuk.
