HTML

Veteránszabászat

A blogon megjelenő írások a műhelyéletről, a dolgos hétköznapokról, a beragadt csavarokról, a makacs alkatrészekről, az emberek és az autók viszonyáról, de leginkább oldtimer és youngtimer autókról, járművekről szólnak.

Címkék

104 (1) 190sl (3) 206 (1) adenauer (1) alfa (1) amerikai (2) amphicar (1) astra (1) audi (1) austin (3) autó (29) auto (1) blackhawk (1) bmw (2) chevrolet (2) citroen (7) darth vader (1) delorean (1) ds (6) e type (1) fényképek (1) fiat (2) film (2) ford (3) harley (1) humor (1) jaguar (3) kiállítás (1) lamborghini (1) lancia (1) mazda (2) mercedes (8) messerschmitt (1) mini (2) moszkvics (1) motor (2) műhely (8) mustang (1) múzeum (1) nsu (1) oldtimer (24) opel (4) pannónia (1) peugeot (2) porsche (4) r4 (3) reklám (3) renault (4) rendezvény (3) rolls (2) saab (2) stutz (1) szerelés (6) találkozó (7) toyota (1) trabant (1) traktor (1) triumph (2) vásárlás (2) vespa (1) veterán (23) volkswagen (4) volvo (1) wartburg (1) youngtimer (1) zafira (1) Címkefelhő

Autóvásárlós tortúra, avagy a magyar használtautó-kereskedő mocsok

2012.01.14. 23:43 :: veteránszabászat

A Totalcar internetes magazin szerint a magyar autóvásárló hülye. Álmokat kerget, miközben mindent benyal. Ráadásul az újságírók folyamatosan nyomják azt a jórészt marhaságot, hogy állapotot kell venni, nem pedig az éveket és főleg nem a kilométerórát lesni. Abból indulnak ki, hogy itthon minden autó kilométeróráját visszatekerték. Nos, gondolkodtam egy kicsit. A mi autónk számlálója még nem volt bántva. Az előző pár autónké sem, ahogy apámé, anyósomé, sógoromé és még három közeli barátomé sem. A felsorolásból 4 dízel és mindegyikben kevés a kilométer. Most akkor miről is beszélünk? A másik hatalmas felfedezés, hogy tőlünk nyugatra szinte az összes dízelautóval 20-50 ezer kilométert mennek átlagosan évente, tehát akkor a dízelek csak nagy futásteljesítménnyel rendelkezhetnek. Csak azt az apró tényt felejtik ki az eszmefuttatásból, hogy általában a magyarok csórók, az üzemanyagok pedig drágák. Ezért sokkal kevesebbet autóznak és így lehet például apám 9 éves dízelautójában 100 000 kilométer. Persze tudom, hogy általában az vesz/vett dízelt, aki sokat ment/megy és az itthon folyó óracsalásos kereskedői játékkal is tisztában vagyok. Azonban reménykedtem, hátha találok egy megkímélt, keveset futott autót, mint mondjuk apámé, aki egyelőre nem szeretné eladni.

Az autóvásárlás meglehetősen rögös útjára azért kellett fellépnem, mert második gyermekem kinőtte a bébihordót és hátra költözött rendes gyerekülésbe. Az ő, gyerekülésből egyenesen kilógó lábai, és az én két méterem azonban egy kompakt autóban már nem adja ki, muszáj volt váltani. Elég gyorsan világossá vált az irányvonal, ugyanis a nejem miatt nem akartam öt méteres hosszhoz közelítő kombit. Elboldogult volna vele, de egy méretes bálnával parkolóhelyet keresni a biopiac környékén szombatonként, vagy centizőset játszani egy alapból szűkre szabott parkolóházban nem túl felemelő élmény. Tehát maradt az egyterű, mint kézenfekvő lehetőség. A magas építési mód nem csupán a fejtérben jelentkezik pozitívumként, hanem abban is, hogy az ülések is magasan vannak. A padló ellenben ott található, ahol egy normális autóé, így pedig a fentről „lógó” lábaknak kevesebb helyre van szükségük, mint az előre nyújtottaknak. Egyterűből persze vannak kisebbek és nagyobbak, mi szépen szisztematikusan leszűkítettük a listát az egyes Zafirára, abból is dízelt szerettünk volna. A kettesben már nagynyomású befecskendező-rendszer van, annak összes előnyével és rengeteg, költséges hátrányával, a környezetvédelem miatt bevezetett okosságokról nem is beszélve, mint a méregdrága és elromló részecskeszűrő. Miután megvolt a cél, rengeteg időt töltöttem azzal, hogy a mobile.de oldalon található hirdetésekből próbáltam összefüggéseket, támpontokat keresni, a futásteljesítmény és állapot között. Ekkor már láttam, hogy az „állapotot veszünk” duma maximum okoskodásnak jó, másra nem, ugyanis egy 150 000 km-t futott Zafira belseje a legtöbbször hasonlóan néz ki, mint egy 300 000 kilométert futotté. Aztán megnéztem más típusokat is, a helyzet hasonló. Ha a kereskedő beszerez egy sokat futott autót és kipucoltatja, illetve felpolíroztatja becsülettel, akkor a mai autóknál már ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy visszatekert az óra vagy nem. Márpedig a kereskedő a lehető legnagyobb haszonra hajt és lehülyézi azt a vásárlót, aki az óraállás alapján próbál meg jó autót venni. Talán abban igazuk lehet a mocskoknak, hogy a legtöbben olcsón akarnak keveset futott autót, de nem mindenki, például én is zokszó nélkül kifizettem volna egy tényleg tuti négykerekűért, akár 400 000 forintos felárat is, ami az 1,4 milliós átlagár (1,1-től indulnak a vackok) tükrében nem mondja senki, hogy kevés.  Egy normális országban úgy kellene kinézni a történetnek, hogy aki el akarja adni az autóját gyorsan, vagy nem szeret foglalkozni a jelentkezőkkel, az bemegy a kereskedőhöz és kicsivel a piaci ár alatt megválik a gépétől. A kereskedő kikozmetikázza az autót és normális haszonnal túlad rajta. A valóságban a kereskedő levadássza a leharcolt cégautókat, a két töröttből egyesített példányokat, illetve azokat a kocsikat, amik már minimum egyszer elgurultak a Holdig és vissza, majd minden trükköt bevetve újra kívánatos portékát varázsol belőlük. Ezek után pedig gusztustalan módon világgá kürtöli, hogy a vevők kényszerítik rá, hogy visszatekerje az órát. A vevő a hülye, mert azt várja, hogy keveset futott legyen egy keveset futottnak hirdetett autó.

A hazai kínálat
Tudom, hogy a szervizkönyvet is lehet hamisítani, de valamennyire mégiscsak támpont lehet egy vásárlásnál, ezért úgy döntöttem, csak azok az autók jöhetnek szóba, amelyek nem nélkülözik ezt a pár lapos kis füzetet. Az első Opelt egy kereskedőnél néztem meg, akinél kiderült, hogy nincs szervizkönyv, sőt a hirdetésben emlegetett számlák sincsenek az autóban, az első és egyetlen tulajdonosnál vannak. Amikor megemlítem, hogy szeretnék beszélni vele, kiderül, hogy a tulajdonos egy cég. Tehát cégautóról beszélünk. Azonban csak egy ember járt az autóval végig. Nagyszerű, akkor vele szeretnék beszélni, mondom. Nem lehet, mert már kirúgták a cégtől, kapom a választ és ezzel bezárult a kör. A futásteljesítmény kérdéses, az egyetlen embert, aki tudna mesélni, elnyelte a föld. Valószínűleg minden egyes szó igaz a történetben és frankós az autó. Nem vetem meg, de pár héttel később megtette helyettem valaki más. Rengeteg telefonálás következett, legalább egy tucat potenciális jelölt vérzett el már pusztán egy pár perces beszélgetés alatt is. Ha jó kérdéseket tesz fel az ember, jól időzítve, akkor egész jól össze lehet rakni egy-egy autó történetét. Volt olyan eladó, aki keveset futott gyönyörűséget árult, de némi csűrés csavarás után csak kiderült, hogy az előző tulajdonos alól kiütötték a hátsó futóművet. Ezek után az autóhoz már nem volt bizodalmam, pedig lehet, hogy tényleg jól csinálták meg annak idején. Elmentem megnézni egy ígéretes darabot Pest megyében, de akkora luk tátongott az egyik küszöbön, hogy befért az öklöm. Én vagyok a marha, hiszen miért nem kérdeztem rá a telefonba, hogy kedves uram, nincs véletlenül egy hatalmas, körberohadt luk valamelyik küszöbön?

Ezután következett a gyöngyszem. A hirdetési oldalon három darab kép kívülről, frissen mosott metálzöld Zafiráról. Gyönyörű volt a fotókon. Szervizkönyv, cirka nyolcvanezres futás, első tulajdonos, magyarországi vásárlás. A pulzusom megemelkedett, rohantam le anyához, miközben kiabáltam, hogy megvan az autónk. Igaz 1,8 millió, ami húzós, de ilyen autót keresünk. Telefonos érdeklődésem során kiderül, hogy idős bácsika a tulaj és hibátlan az autó. Pontosabban azért figyelmeztet, hogy karcok vannak rajta, mert már 7 éves, nem pedig új. Megszervezem gyorsan az utazást, zsebre vágom a pénzt és irány Zala. Képzeletben már visszafelé autózom a megkímélt, új Zafiránkkal a Balaton melletti sztrádán. Mit éreztem amikor megláttam álmaim tárgyát ott állni a falusi környezetben  egy kockaház udvarán? Mint, ha egy billencses Kamaznyi darált jeget borítottak volna a nyakamba. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit láttam. Az, hogy az utánfutó betörte a hátsó lámpát és elrepesztette a lökhárítót nano probléma volt a totálisan szétcseszett fényezés tükrében. Szerintem a bácsi minden nap felment a szőlőbe, ahova bokrok között vezethetett az út, amik még az autó tetejét is szétkaristolták. Belül lelakva totálisan, kitakarítva vélhetően sosem volt, centis homokos kosz minden négyzetmilliméteren. A biztonsági öv kihúzva lógott, a kormányról a bőrborítás kezdett lerongyolódni, kosz és mocsok mindenütt, ahova pillantott az ember. A kegyelemdöfést a géptető felnyitása után kaptam, ugyanis a turbóból nyomta az olajat a tűzfalra, ahol a kövér cseppek szép komótosan adták meg magukat a gravitációnak, feketére festve egy fél négyzetméteres felületet. Abban a pillanatban le tudtam volna fejelni az eladót, de nagy nehezen uralkodtam magamon és gyorsan kiviharzottam a portáról. Ekkor fogadtam meg, hogy nem teszem ki a lábam Pest megyéből autóvásárlási céllal.

Egy kecskeméti kereskedőhöz sem akartam lemenni, de azt mondta, jön fel Fótra megnézni egy autót és akkor én is körbemustrálhatom az övét, ami persze hibátlan gyönyörűség kívül és belül egyaránt. A szervizkönyv természetesen végig vezetve, sőt, most csináltatta meg az épp aktuális revíziót. Pénz a zsebbe és uccu neki Fót. A Zafira tényleg szép volt, ellenben az intecooler felöl érkező repedt csövön szivárgó fekete motorolaj már nem annyira, de a pontot az i-re a végig vezetett szervizkönyv tette fel, amiből az autó életútjának közepén (amikor hazánkba érkezett) kimaradt négy évnyi szervizelés, legalábbis a dokumentálásuk. Elkeseredés, de legalább nem mentünk nagyon messzire. A következő versenyző egy magán eladó volt, aki 6 hónap használat után rájött, hogy a Zafira kicsi a családnak, de persze teljesen makulátlan a gépezet és amint mondta, nagyon jól jár ezzel a megkímélt autóval, aki megveszi. A barátom a közelbe lakott, őt kértem meg, hogy nézze meg. A vezetett szervizkönyvből hiányzott az utolsó három év, az autót pedig csúnyán összetörték korábban, ráadásul jó rondán javították.
Fogytak a jelöltek, amikor Kaposváron és Pesten egyidőben hirdettek meg egy-egy Opelt. Telefon Kaposvárra, majd kaptam a szokásos, „hibátlan az autó” dumát. Szervizkönyv végig vezetve kint, az autót egyébként most hozták Németországból. Amikor egy ottani ismerőst megkértem, hogy fényképezze le a szervizkönyv oldalait, hirtelen kiderült, hogy nincs is az autóhoz. Hogy mik vannak?  A másik kereskedőtől csak annyit kérdeztem, hogy amikor elmegyek megnézni a makulátlannak hirdetett portékáját, akkor sírni fogok vagy nevetni? Előre elárulom, hogy potyogtak a könnyeim, de nem a röhögéstől. A nagyon jó állapotban lévő, a jelekből lazán 200 000 feletti futásteljesítményűre tippelt egyterű álltó helyében csinált akkor füstöt, amit még cirka félt tucat füstgránáttal támadó kommandós csapat is megirigyelt volna. A srác szerint hidegen a dízel füstölhet, ha bemelegszik, már nem fog. Az elmélettel ellentétben melegen sem hagyta abba. Elképzeltem nejemet, ahogy minden reggel lefüstölög az oviba a gyerekkel és vissza, mert négy kilométeren ugye nem melegszik be egy dízelautó. Ezután az akciót követően határoztam el, hogy irány külföld.

Nyugatabbra sem rózsás a helyzet
Bújtam két napig a külföldi oldalakat, parkolóba téve néhány ígéretes darabot, amelyek közül az egyik mindjárt itt volt Bécsben. Jöttek az ünnepek, így nem mentem ki, majd összetorlódtak a teendők a szilveszter előtti időszakban is, ezért újfent nem mentem ki. Mentségemre legyen mondva, hogy kitelefonáltunk a kereskedőnek és nem volt meggyőző a két ünnep közötti nyitva tartás tekintetében. Az új esztendőben aztán felpörgettem az eseményeket. Szereztem kis fogyasztású utazós autót, de még előtte 6 potenciális jelöltet kinyomtattam a netről. Az indulás előtti napra elfogyott kettő, majd gyors telefonok után kiderült, hogy a bécsi favoritom is gazdára talált. A megmaradt triumvirátusból a linzi mutatott legjobban a képeken, így azt céloztuk meg vízkereszt előtt egy nappal. Fél tízre az autó mellett álltunk szakadó esőben.  Az autóvásárlás íratlan szabályai úgy kezdődnek, hogy ne vegyél autót esőben. Vizesen szinte minden autó gyönyörű, továbbá a korábbi sérüléseket és javításuk szakszerűségét is piszok nehéz megítélni. A linzi autón záporban is látszott, hogy volt már csatában, de valószínűleg tényleg csak 120 000 kilométert futott, így a belseje nagyon egyben volt. Ellenben a próbakör alatt kiderült, hogy mocskosul nincs benne erő, nem tudtunk és nem is akartunk rájönni, hogy miért. Nem vettük meg, söpörtünk tovább Stuttgart felé. Aztán valaki komoly akadályokat kezdett elénk görgetni. Először szélvihar, majd égszakadás formájában. Aztán sikerült beleszaladnunk egy teljes autópályazárba, ami másfél óra kiesést jelentett. Amikor roboghattunk volna tovább egy pillanat alatt leesett 10-20 centi hó, majd bejött pont elénk egy hókotró, ami mögött kemény 38 km/órás tempóval mentünk vagy harminc percen keresztül. Nem ragozom, éppen hogy oda értünk zárás előtt a kereskedőhöz egy eldugott, kietlen, kicsit ijesztő, sötét telepre. A placc közepén, körbebástyázva autókkal állt egy ablaktalan konténer. Az volt a kereskedés, valamelyik volt Jugoszláv területről érkezett, bőrkabátos, nem túl barátságos megjelenésű eladókkal. Nem voltam nyugodt a pénzzel a zsebembe, de nem volt mit tenni, megnéztük a „csak az elején egy picit sérült, egyébként hibátlan” dízel Zafirát. Nem ragozom, még bikáról sem indult. Mondtuk, hogy majd szombaton világosba visszajövünk (a péntek mint megtudtuk nem sokkal korábban, vízkereszt volt, ami Ausztriában és Németország ezen területén ünnepnap) és villámgyorsan kimenekítettük magunkat az akkor és ott igencsak melegnek tűnő helyzetből.
Elpocsékoltunk egy napot, elpancsoltunk rengeteg gázolajat (átszámítva 480 forint volt egy liter) és ott álltunk autó nélkül, miközben konstatáltuk, hogy a kereskedő kint is mocsok. Legjobb magánembertől olcsón vásárolni, de azokat a vételeket a német és egyéb éppen arra tébláboló külföldi kereskedők azonnal levadásszák. A maradék privát hirdető árszabása pedig nem annyira baráti.

Másnap aztán a szerencsecsillagunk visszatért a szabadságáról és volt olyan kedves ránk mosolyogni. A neten találtunk friss hirdetéseket, ráadásul az egyik jelölt mindössze 5 kilométerre volt a szállásunktól, de egy másik sem volt sokkal messzebb. Elmentünk megnézni a bezárt kereskedéseket és szerencsénkre két autót is körbe tudtunk járni. Másnap reggel 9-re értünk a telepre, ahol azzal az autóval kezdtük az ismerkedést, amit nem tudtunk megnézni előző nap. Amikor két perces mustra után elkértem a kulcsot az irodába és visszaértem az autóhoz, márt két másik vevő ácsingózott a Zafira mellett. Az alkupozíciónk finoman szólva sem volt rózsás, de az idős szír kereskedőnek szimpatikusak lehettünk. Mindent megmutogatott, majd mentünk próbakörre, majd a fészerből előhalászott egy csomagtérrolót, ami hiányzott az autóból és rámutatott négy darab, 16 colos, gyári könnyűfémkerékre az iroda mögött, hogy azok is járnak az autóhoz. Majd engedett az árból. Az autó szépen muzsikált a hazafelé sem egyszerű úton. Jöttünk szélben, esőben és brutális havazásban, de egyelőre úgy tűnik, hogy tényleg nincs benne több annál, mint amit a kilométeróra mutat és a szervizkönyvvel sem manipuláltak. Szakemberek szerint gyári a fényezése és tisztességesen karbantartották, minden alkatrész, amit az évek során beépítettek, gyárinak tűnik. Néhány szépséghibát orvosolni kell, és előttem van még a honosítási folyamat, de ha a tervezettek szerint zajlik minden, akkor 1,5 millió körül megáll a végösszeg, ami szerintem egy 9 éves, 2,2 literes, nagyon jól felszerelt, 150 000 kilométert futott,  turbódízel Zafiráért nem is annyira sok. Ebbe beleszámoltam az útiköltséget, a kötelezően cserélendő (olaj, szűrők, klimatisztítás) alkatrészeket és a magyar sarcokat, amelyek közül talán nem is a regisztrációs adó a legarcpirítóbb, hanem az, hogy a számlát le kell fordíttatni egy valag pénzért (csak az OFFI-nél lehet), vélhetően azért, mert az eladó, a vevő, illetve az autó adatai a különböző nyelveken más és más.

Szólj hozzá!

Címkék: vásárlás autó opel zafira

A bejegyzés trackback címe:

https://veteranszabaszat.blog.hu/api/trackback/id/tr733546392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása