Veteránszabászat

János kedveli a Citroeneket, volt is neki már három. Most éppen nem azzal jár, de a hosszú távú tervei között szerepel, hogy ismét hidrós autóval közlekedjen. Elkötelezett rajongója – a csendesebb fajtából – a régi Citroeneknek, főleg a DS-t kedveli nagyon. Sokat rendbe tett már pályafutása alatt, csuklóból oldja meg a problémákat, pontosan tudja, hogy melyik évjárattól, milyen műszaki megoldásokat, alkatrészeket alkalmaztak a franciák, a karosszéria íveit már becsukott szemmel domborítja, illetve hajlítja, szinte sablonra sincs szüksége. DS terén nagyon újat mutatni neki már nem lehet. Sokat lógtam nála, így volt alkalma bőven mesélni az istennőről, természetesen magasztaló történeteket. Tény, hogy a mérnökök nagyon összeszedték magukat, amikor a megalkották ezt a kortalan szépséget és el kell ismernem, még mai szemmel is érdekes gépezet a DS.
Amikor az ember sokat van együtt valakivel, jelen történetben inkább valamivel, hajlamos észrevenni a hibákat, a kicsit gyengébb megoldásokat. Például János elég csúnyán nézett, amikor megkérdeztem, hogy mi azonos a Trabantban és a DS-ben? Elárultam neki. Az akusztikai élmény, amikor megkopogtatjuk a tetejüket. Persze azonnal kaptam egy magyarázatot, hogy ad egy, az első években vasból volt a tető és nem műanyagból, ad kettő, a DS-nél egészen más – sokkal jobb – anyagból gyártották le a tetőt. Azzal már nem bosszantottam, hogy az állításomon ezek a tények semmit sem változtatnak, ugyanolyan tompán szól mind a kettő, amikor kopogtatják.

Korábban, amikor pillanatok alatt leszereltük az egyik DS-ről a fényezett elemeket, meglepetésként ért többek között az is, hogy a hátsó sárvédőt egy csavar tartja hátul, amit, ha kitekerünk egy kerékkulccsal és picit megrángatjuk, akkor már a kezünkben is van. Gondoltam, milyen ötletes, de azt már nem gondoltam tovább, hogy tulajdonképpen miért is van erre szükség? Bizony, őnagysága földig érő szoknyája miatt nem lehet hozzáférni a hátsó kerekekhez. Szóval megoldották, hogy a szoknya leszedhető legyen, azaz defekt esetén fogja a boldog DS tulajdonos a kerékkulcsot, kitekeri a sárvédő csavarját, majd lecibálja a sárvédőt és máris nekiláthat a kerékcserének. Hiába a szépségért szenvedni kell.