Úgy döntöttem, hogy neki kezdek a „mibe kerülős” posztnak. Nem lesz egyszerű, valószínűleg itt-ott elkalandozom majd, de igyekszem szekérderék hasznos információt csokorba szedni. A feladat több szempontból sem egyszerű, ugyanis egy autó felújításánál szinte lehetetlen előre megmondani, hogy a művelet végén mekkora összeggel karcsúsodik majd a tulajdonos pénztárcája. Azért leültünk Jánossal és számolgatni kezdtünk. Képzeletben vásároltunk egy átlagosan rossz kondícióban lévő Citroen DS-t, amit kívül és belül egyaránt gyönyörű állapotba hoztunk. Az időhiányosok kedvéért elárulom, hogy - az autó vételárát nem számolva - a rekonstrukciós mutatvány nagyjából 3,7 millió forintot emésztett fel. A többiek készítsenek maguknak üdítőt és ropit, ugyanis nagy valószínűséggel a részletek kifejtése hosszúra fog nyúlni.

Az emberek többsége abban a hitben él, hogy egy veterán autó, illetve a veteránautózás drága dolog. Persze még igazuk is lehet, hiszen minden nézőpont kérdése. Amennyiben abból indulok ki, hogy jelenleg a hazai átlagkereset 206 000 forint, akkor egy 2, 3, 4 esetleg 8 milliós oldtimer autó piszok drágának számít, de ha azt veszem alapul, hogy több mint 3 millió forintot (akcióban most 2,8) kérnek egy Suzuki Swiftért, akkor azért nem annyira borús a kép. Példálózni lehet mondjuk aranyárban mért A4-es Audival is, mert alsó hangon 8,2 millióért már igencsak meseszép, figyelemfelkeltő, roppant stílusos, az első rendszámtáblájától a hátsóig teljes körűen felújított oldtimereket lehet kapni, hogy csak egyet említsek, Pagoda Mercedes. Ráadásul az öreg szépség fenntartási költsége nagy valószínűséggel el sem éri egy garanciaidőből kifutott négykarikás németét.

Veterán autóhoz többféleképpen juthatunk hozzá. Talán kezdjük a legkézenfekvőbbel, azaz besétálunk az öreg autók restaurálásával és értékesítésével foglakozó szalonok egyikébe és durván húzósnak tűnő összeg kiperkálása után, boldogan robogunk koros választottunkkal. Amellett, hogy az ilyen helyeken rendszerint tényleg felújítják az autók minden porcikáját, a legkisebb anyát sem kihagyva, azért ne legyenek illúzióink, az autó vételárában alapvetően hozzájárulunk a csillogó intézmény és személyzetének fenntartásához. A bizalomgerjesztő megjelenésnek ára van, amit természetesen a vásárló fizet. Ezért sem szabad csodálkozni azon, ha két hasonló veterán autó ára között milliós különbségek vannak. Persze a bizalom kiemelkedően fontos, amit egy kacsalábon forgó intézmény mögé felsorakozott, vélt vagy valós szak- és üzletemberek könnyebben elnyernek.

Persze nem egy esetben kínálnak kisebb műhelyek is restaurált portékát, amikkel nem biztos, hogy rosszul járunk. Amennyiben a szakértelem megvan, esetleg garanciát is vállalnak a munkáikra, nagy baj nem lehet. Azért érdemes informálódni, referenciákat megvizslatni, ráérősen körbetoporogni a kérdést még akkor is, ha éppen legszebb álmaink testesülnek meg egy-egy meghirdetett gépben és a pulzusunk az egekben, ahányszor csak megpillantjuk. Nem mondom, hogy nincsenek bombasztikus alkalmi vételek, melyekre tényleg érdemes szinte gondolkodás nélkül lecsapni, de azokat általában nem kereskedők és öreg vasakkal foglalkozó műhelyek hirdetik.

Másik evidens lehetőség, ha privát eladótól vásárolunk szép, öreg autót, de ebben az esetben nagyon észnél kell lenni. Érdemes a kiszemelt járgányt szakembernek megmutatni és kikérni a véleményét. A netről is rengeteg információ szerezhető be pár klikkeléssel. Az adott típus szerelmesei már egészen biztosan megírták valahol tapasztalataikat, a típushibákat, a gyenge pontokat, az alkatrészbeszerzés lehetőségeit, csak meg kell találni a megfelelő fórumokat. Rengeteg klub van hazánkban, amelyeknél általában szívesen segítenek és tanácsokkal sem fukarkodnak.
Mindenképpen előny, ha a kiválasztott autót már felújították (szakszerűen, szívvel-lélekkel) és a munkafolyamatokról fényképes dokumentáció készült. Azért a fotókban sem szabad 100 százalékig megbízni, ugyanis az autó állaga mondjuk rossz alapozó- és festékanyagok használat esetén, kiegészítve szakszerűtlen tárolással, már rövid idő alatt is borzalmasan leromolhat.

Az igazán izgalmas út azonban nem az, ha egy szekérderék pénzért azonnal egy gyönyörű autóhoz jutunk, hanem, amikor felújíttatunk egy romot. Ennek a megoldásnak akad pár hátránya és persze néhány előnye. Rendszerint nem lehet előre látni a költségek végét, hosszadalmas a folyamat, sok lehet a nem várt buktató, nehéz megtalálni a megfelelő, a munkát pöpecül elvégző céget vagy szakembert: állhat a negatívumok oldalán. Ellenben végig kontrollálhatóak az események, azaz nagy eséllyel azt kapjuk, amiért fizetünk és amennyiben kedvünk van, még itt-ott belefolyhatunk a munkafázisokba vagy „engedékenyebb” helyeken akár naphosszat toporoghatunk a szakik mellett. A legnagyobb pozitívum azonban a költségcsökkentő improvizáció lehetősége, ami a sokmilliós késztermékvásárlásnál nincs meg. Például, valaki megsúgja, hogy adott modellnek egyáltalán nem szokott vacakolni a váltója, tehát teljesen felesleges lenne felújítani. A típusspecifikus műhelyek/szerelők ezt tudják, de a veterán autókat válogatás nélkül építő intézmények kulcsfigurái elképzelhető, hogy nem.

Aki alapautó vásárlására adja a fejét, annak nem árt néhány dologra figyelnie. A korábban említett információgyűjtés elengedhetetlen, ellenben nem kell annyira rettegni attól, hogy vackot veszünk, hiszen úgy is felújíttatjuk. A folyamat első és borzasztó fontos része az, hogy nagyon pontosan meghatározzuk, mit szeretnénk, és mire szeretnénk használni, majd vizsgáljuk meg az anyagi lehetőségeinket. A „megfakult” autó vételára – a kurrensebb gépeket leszámítva – nagy valószínűséggel csekély tétel lesz a végszámlán és érdemes nem várt kiadásokra is felkészülni. Amikor kitaláltuk, hogy milyen autót szeretnénk, a lehetőségeinkhez képest tegyünk meg mindent azért, hogy a kinézett példányt vagy hasonlót kipróbálhassuk. Egy roadster lehet, hogy túl huzatosnak bizonyul számunkra, egy Citroen DS rugózásától tengeribetegek leszünk, esetleg egy angol sportkocsi futóművét túl veseszaggatónak találjuk. Azt is nézzük meg, hogy elférünk-e a kiszemelt modellben, főleg a brit gépek nagyon szűkek tudnak lenni. Hatalmas csalódás lehet, ha milliókat pumpálunk egy olyan autóba, amit utána nem lesz kedvünk vezetni. Érdemes a gyerekkori/felnőttkori álmokat is óvatosan kezelni, mert lehet, hogy az autóskártyában nagyon odavoltunk egy-egy vasért, ami a valóságban csak pénztemető taliga. Amennyiben nem vagyunk biztosak az életre szóló kapcsolatban, azaz felmerül egy majdani eladás lehetősége, akkor ajánlott közkedvelt modellt választani, ami legjobb, ha kabrió, roadster, kupé vagy csak egyszerűen ikon a maga nemében. Kis informálódással nem nehéz feltérképezni, hogy mely gépeket lesz esélyünk később értékesíteni és melyek fognak nálunk elporladni, hacsak nem kótyavetyéljük el fillérekért.

Nagy kérdés, hogy mire szeretnénk a kész gyönyörűséget használni. Amennyiben nagyon sok pénzért, borzasztó aprólékossággal, maximális igényességgel újíttatjuk fel a kiválasztott gépet, sanszos, hogy a művelet végén nem lesz szívünk használni, ráadásul nagy valószínűséggel túlzottan féltjük majd. Így autóból statikus műalkotássá alakul kedvencünk a garázsban. Tehát, ha használós oldtimert akarunk, nem biztos, hogy szükséges például a 800 000 forintos fényezés, a félmilliós is elég lesz. Jó pár tételen lehet spórolni úgy, hogy a végeredmény mégis szemet gyönyörködtetően fog pompázni.

Az adott alapautó kiválasztásánál azt is érdemes figyelembe venni, hogy az évek során szakszerűtlenül kilakatolt, ám pillanatnyilag viszonylag jó optikai kiállású, enyhén rozsdásodó gépnél sokkal jobban járunk egy buherálásoktól, kókány lakatosmunkáktól mentes, ám jobban szétrohadt járgánnyal. Az mondjuk nem árt, ha például az elrohadt taposólemezen még látszanak a gyári hajlítások és bordák, mert akkor van minta az új elem elkészítéséhez. Érdemes továbbá még a vásárláskor előre gondolkodni egy kicsit, megnézni mit, honnan és mennyiért tudunk majd beszerezni. Például előfordulhat, hogy egy-egy hiányzó műanyag elem pótlására nagyon húzós összegeket kell költeni, ellenben ami fémből van, azt az ügyes mesterek elkészítik, kifaragják, kiöntik. Talán érdemesebb szétrohadt, ám hiánytalant autót választani, mint jó kasztnist, nehezen és drágán pótolható hiányosságokkal, de ezt természetesen mérlegelje mindenki saját maga, a lehetőségeinek tükrében.

Ahogy azt a poszt elején már említettem, Jánossal képzeletben vásároltunk egy átlagosan rozoga Citroen DS-t, ami 1971-es és közepesen rozsdás kívül, illetve belül egyaránt. Kétliteres motor hajtja, amelyhez manuális kapcsolású, ötsebességes váltó csatlakozik, szövetkárpitozású és elméletben felújítottuk. Pontosabban összeszedtük, hogy nagyjából mi, mennyibe kerül a rekonstrukciós folyamatban. Az összegek elnagyoltak és semmiképpen sem számítanak ajánlattételnek. Egy nagyszabású újjáépítési művelet minden esetben egyéni megállapodás kérdése, természeten egy alapos állapotfelmérést követően.

Szóval megfelelő DS körülbelül már 500 000 és 1 millió forint között kapható. Az autót atomjaira kell szedni és össze kell rakni, amire alsó hangon lehet 300 000 forintot számolni. A külső javítóelemek elkészítése és beépítése 460 000 forint, a vázszerkezetet, ha javítani kell, további 280 000 forint kiadást jelent, természetes ebben az összegbe már benne foglaltatik az alapozás és a kitömítőzés is. Más modelleknél szükség lehet az autó teljes homokfúvására, átlagosan 150 000 forintét, de a DS esetében nem szerencsés, ugyanis a művelet eléggé tönkreteszi a lemezeket. Ki kell cserélni a hidraulika csöveket (a motortér kivételével, ott csak ellenőrizni kell az állapotukat), ugyanis szeretnek elrohadni és eltörni. Erre nagyjából 60 000 forintot kell kalkulálni.

A futóműben rendszerint ki kell cserélni a gömbfejeket, a stabilizátor szilenteket, a hidraulika munkahengereit és a 6 darab gömböt. Munkadíjjal együtt 310 000 forinttal számolhatunk. A fék rendbetétele állapotfüggő, 40 000 – 100 000 forint. A teljes szövetkárpitozás 350 000, egy műszerfaltető műszerekkel 100 000 forint. A fényezés 300 000 – 800 000 forint és azért ilyen sok, mert rengeteget kell a kasztnival dolgozni. Manapság egy elemet egy átlagos autón 15 000 – 25 000 között fújnak. Most akkor gondoljunk bele, egy autón hány darab elem található, amiket belül is meg kell fújni, plusz a vázszerkezet is tekintélyes felület és ott vannak még a kerekek is. Sokat kell kittelni, csiszolni. Nem érdemes olcsó anyagokkal vacakolni, mert ráfázunk. Például, ha nem UV álló a cucc, akkor pár éven belül cseszhetjük a gyönyörű autónkat. A kitt után jön a vastag és vékony filler, majd a szín, ami ha metál, akkor lakkozásra is szükség van. Szóval nem olcsó a történet és borzasztóan fontos a humánfaktor is. Az egész fényezősdi egy félelmetesen kényes és nehéz téma, talán majd posztolok róla később.
A DS esetében nem beszélünk krómozásról (más autóknál szintén nem elhanyagolható tétel), ellenben a rozsdamentes acélból készült alkatrészeket csiszoltatni és políroztatni kell, továbbá a horganyzást, a kisebb vasak homokfúvását és szinterezését sem nem ússzuk meg, ezekre nyugodtan számolhatunk 100 000 forintot, az ügyintézésre szintén. Utóbbin lehet spórolni, ha magunk rohangálunk a különböző helyekre, de rengeteg idő, kilométere és elég idegőrlő feladat. A kuplungozás esetében kalkulálhatunk 130 000 forinttal, a motor, vízpumpa, önindító és generátor felújításra pedig minimum 360 000 jó magyar pénzt tegyünk félre. Apróságokra (pl. akku, szélvédő, hűtő, kipufogó, díszlécek) és előre nem látható dolgokra illik olyan 300 000 körül tartalékolni. Amennyiben ragaszkodunk a gyári méretű gumiabroncsokhoz, akkor 40 000 forinttal számolhatunk darabonként, de ha picit csalunk méretben, akkor is minimum 25 000 forinttal kell kalkulálnunk.

Sajnos nem tudtunk a teljesség igényével árazni, mert az körülbelül fél napig tartana, de nagyvonalakban talán sikerült rávilágítani egy veterán autó felújítási költségeire. A Citroen DS speciel egy viszonylag drágán restaurálható szerkezet, sok olcsóbb és szintén érdekes modellt kínálnak eladásra még hazánkban is.

A végére még maradt egy fontos gondolat. Miután elkezdtük belepumpálni a projektbe a pénz, ne hagyjuk abba csak akkor, ha beletörődünk, hogy túlnyomó részét a lóvénak elbukjuk. Félkész, befejezés előtt álló autókat valahogy nem szeretnek venni az emberek még akkor sem, ha a hirdetésbe odaírjuk, hogy hozzáértőknek. Egy gyönyörűen lefényezett kasztni önmagában még bután mutat, nagyon kevesen látják benne, hogy milyen lesz majd a többi alkatrésszel az összkép. Ráadásul a „csak össze kell rakni” hirdetésekkel meglehetősen bizalmatlan mindenki, tegyük hozzá jogosan. Biztosan megvan minden alkatrész az utolsó csavarig? Honnan fogom tudni, hogyan volt összerakva eredetileg? Ráadásul, ha csak össze kell rakni, akkor miért nem rakják össze? Lehet, hogy kell még ez-az egy rakás pénzért? Ellenben a kalandorok és vállalkozó szellemű vásárlók számára nagyon vonzó lehet a másoknál megfeneklett felújítás, ami nem csoda, hiszen adott esetben milliókat lehet spórolni.