Pár bejegyzéssel korábban hírt adtam arról, hogy szépségek jönnek, ráadásul nem is kevesen. Gondoltam talán érdemes elmenni, bár a pátyi fiaskó után kicsit fenntartással indultam az MTA elé. Aztán megláttam a sok öreg gépet és megnyugodtam, innen már nem megyek haza üres kézzel. A házilag összeütött stadycamet tesztelnem kellett - most próbálom ugyanis finomhangolni -, így készítettem egy párperces filmanyagot.
Sajnos nagy mozgásterem nem volt, a cirka 60 autót ugyanis sikerült egy nagyobb zsebkendőnyi területre összetömöríteni és a pr-es is jól végezte a beharangozós munkáját, aminek köszönhetően nagyon sokan érdeklődtek a veterán csapat iránt. Rengetegen fotóztak, nézelődtek, tébláboltak, csodálnám, ha nem keletkezett volna néhány sérülés az autókon, amelyeket persze biztonsági emberek őriztek. Minden esetre kicsit csalódottan jöttem mentem az autók között. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de ennél valahogy többre. A csapat cirka harmadát különböző korú Mercedesek tették ki, Porschéból sem volt hiány, akadt pár olasz és angol vas, de például nem volt egy valamire való BMW, a franciák hiányáról nem is beszélve. Valahogy a bőség zavarába kerültem. Amikor az utcán szembe jön egy bombázó csajszi, akkor a férfinép (jelentős százaléka) tetőtől talpig végigmustrálva élvezi a látványt, de ha mondjuk megtöltünk egy kosárlabda pályát bombázó lányokkal, akkor hirtelen azt sem tudja az ember, hova nézzen. Igazán csal a szélen állókat tudja egészben végigmérni, amikor a tömegbe néz, akkor csak egy-egy hosszú combot, a formás hátsót, tekintetcsalogató felsőtesti domborzatot vagy helyes arcot fog látni, attól függően, hogy hova fókuszál. Na, egy hasonló masszát bámulhattam a parkolóban. Amennyiben programpont volt az autók kiállítása, megmutatása a nézelődőknek, akkor jelentem nem sikerült, ellenben, ha csak őrzött éjszakázásra állt össze a csapat, akkor köszönjük, hogy legalább ennyire megcsodálhattuk a gyönyörűségeket.
