A csúnya történet még tavaly nyáron kezdődött, amikor apám szólt, hogy hallgassam már meg a Peugeot-ja hátuljánál a hangosabb egércincogáshoz hasonló nyikorgást. Lökdöstem kicsit függőlegesen az autó hátulját és valóban, kicsit vicces hanghatást kaptam viszonzásul. Összenéztünk ősömmel és arra a megállapításra jutottunk, hogy had nyiszogjon, alig hallani, nem zavar senkit. Természetesen súlyos ezrekben mérhető hibát követtünk el, de ezt akkor még nem is sejtettük. Teltek, múltak a hónapok, majd a tél végével megint szólt apám, hogy nézzek már rá a 206 SW hátuljára, mert borzasztóan kopog rossz úton. Nem értettem, hogyan jutottunk el ilyen hirtelen a nyikorgástól a durva kopogáshoz. Kutakodtam egy sort az emlékeim között és lehetséges, hogy felmenőm a tél folyamán beszámolt már koppanós hanghatásról, de erre nem esküdnék meg. Ráadásul elsőre nem gondoltam, hogy a két jelenségnek köze lehet egymáshoz. Buta fejjel azt feltételeztem, hogy kiment egy szilentblokk.
Felderíteni a hibát ugye sokkal könnyebb aknából, mint az utcán fekve, így természetesen Jánosnál kötöttünk ki és megkértem, kukkantson már rá a rakoncátlankodó kombi 206-osra. Amint eltűnt a mélyben, máris hallatszott a klasszikus „ajjajjaj” és biztos voltam benne, hogy ilyen rövid idő alatt a futóműre még nem vetett egy pillantást sem. Nem tévedtem, a kipufogócsövön tátongó lukat vette észre a hátsó dob előtt. Érdekes, hogy sem a problémás rész előtt, sem pedig utána nem ütötte fel a fejét a rozsda. A márkaszervizben valószínűleg ezt a hibát a középső, hosszú cső cseréjével oldanák meg, egy kisnyugdíjas bukszájához mérten kisebb vagyonért, miközben a három centis vastagságban körbefutó lukas, rozsdás rész orvoslását egy lakatos, esetleg egy kipufogójavító pillanatok alatt elvégzi, vélhetően nagyságrendekkel olcsóbban. Miközben János fejben már azon gondolkodott, hogy milyen vastag csövet húz majd elő a raktárból a pótlásra, kezei a futóműalkatrészeket rángatták, de a makacs francia meg sem nyikkant. Még közös erővel sem bírtuk rá egy hangyányi koppanásra sem, pedig tisztességes erőhatásokkal terheltem a vonóhorgot, miközben az erőművésszé változott mester sem tétlenkedett a mélyben. Idővel aztán feladtuk a próbálkozást, János felvetette, hogy guruljanak egyet az autóval, mert hallani szeretné az átkozott rendellenes hangot. Azonban még mielőtt kigördültek volna a műhelyből, jobb oldalon megrángatta a kereket. Semmi sem történt, ám biztos, ami biztos alapon átballagott a másik oldalra és ott is megrángatta, ami után azonnal meghökkentséggel keveredő érdeklődés ült ki az arcára. A furcsa nézést az váltotta ki, hogy amíg a bal oldalon, a kerék tetejénél simán befért a keze a gumi és a doblemez közé, addig a jobb oldalon nem. Az autó mögé guggoltunk és azonnal megláttuk a jobb hátsó kerék durva negatív terpesztését. Aztán a homályból szép lassan előugrándozott egy gonosz kobold oroszlános dzsekiben, trükkös kalapácsával porrá zúzta a jól felépített, elfáradt szilentes elméletemet és amolyan pökhendi stílusban a képünkbe röhögött. Lelkünk mélyén már tudtuk, hogy a számla végösszege korántsem lesz barátságos.
János kihasználva pillanatnyi bénult tanácstalanságunkat felhívott egy francia autókra szakosodott bontót. Megtudtuk, hogy a hátsó futóművet komplett értékesítik, nemrég volt is nekik, 60 000 forintért vitték el. Kiindulási alapnak jó volt az infó, ráadásul hangolódhattunk szép lassan a nagyobb javítási összegekre. Behuppantam az internet élé és próbáltam az online alkatrészáruházakban kutakodni hátsó futómű alkatrészek, illetve javítókészletek után. Ekkor már bántam, hogy nem ereszkedtem le a tárnába és szembesítettem magam a problémával, mert 206 futóművéről csupán csak nagyon nagy vonalakban volt elképzelésem. Konkrét információ iránti vágyam csillapíthatatlan volt, ezért felhívtam a budaörsi Peugeot szervizt, ahol a kedves hölgy kapcsolta nekem a munkafelvételt. Vártam, vártam és vártam majd, amikor a vonal végén megszűnt a csörgés, ám ezen kívül semmi sem történt, feladtam. Hiába, a Peugeot szervizek tele vannak munkával, még ezekben a szegényes időkben is, fogalmazódott meg bennem a gondolat. Persze azért nem adtam fel, hívtam a másik Peugeot Fábiánt a XI. kerületben és meglepő módon gyorsan eljutottam a munkafelvevőig, akinek a nevét sajnos nem jegyeztem meg. Felvázoltam neki a ferde kerekes helyzetet és tisztelettudóan kértem a segítségét, valami támpontot, várható javítási költséghez bármiféle iránymutatást vagy legalább pár emberi szót. Ezekre persze cirka annyi esélyem volt, mint hazánknak Euróvíziós Dalfesztivált nyerni. Igen, még a pár jó szó sem sikerült. Meghallgattam, hogy be kell fáradni, csak úgy tudnak mondani bármit. Természetesen ezt abszolút megértettem, de csak próbáltam ütni a vasat. Faggattam a mogorva fickót, hogy még is, mi lehet a gond, amire csak kioktatást kaptam arról, hogy kb. másfél órán keresztül tudná nekem sorolni az alkatrészeket a hátsó futóműben, amik tropára mehettek és mondott is pár alkotóelemet. Utólag visszaemlékezve szavaira, biztos vagyok benne, hogy említette a rugótányért (nincs a 206 SW-ben), ellenben még véletlenül sem hangzottak el a hátsóhíd, lengőkar vagy tűgörgő szavak. Annak ellenére, hogy a segítőkészség leghalványabb szikráját sem mutatta a pali, elkeseredett és még mindig udvarias, de leginkább kérő stílusban próbáltam iránymutatást kicsikarni tőle arra az esete, ha nagy lenne a baj. Megkérdeztem, hogy ha a hátsó híd körül van a probléma, akkor arra létezik-e valamilyen felújítókészletes megoldás náluk vagy csak alkatrészcserével orvosolható a hiba. Látniuk kell, kaptam a szenvtelen választ. Nem fogjátok, gondoltam magamban. Próbálom nem hibáztatni a krapekot, mert tényleg látni kell a problémát, de a mai tudásommal – ami feltételezhetően meg sem közelíti az övét -, én segítettem volna magamnak. Hiába, nem vagyunk egyformák.
Felhívtam egy márkaszervizben munkafelvevő barátomat, aki felvilágosított, hogy már a hiba megállapításáért is súlyos ezreket gombolnak le az ügyfelekről és ekkor megértettem, hogy a fábiános fickó miért akadékoskodott. Tudta ő, hogy nagy valószínűséggel mi lesz a gond, azt is tudta, hogy sokba fog kerülni és azzal is tisztában volt, hogy ha laikusok vagyunk, akkor úgy is náluk fogunk kikötni. Nem így történt, de nem rajta múlt. Az említett barátom egy honlapcímmel elindított a helyes irányba. Mire visszaértünk a műhelybe, János meggyógyította a kipufogót, sőt felhívta Attila barátját is, aki valahonnan szerzett egy Szeged melletti, torziósrugós hátsóhidakat felújító emberkét. Vinni kell a régit, ő pedig 30 000 forintért adja a felújítottat. Így már volt két címünk és feleslegesnek éreztük elkapkodni a dolgokat. Este nekifeszültem és próbáltam a neten a lehető legtöbb információt összeszedni a témában. Több bizalmat ébresztő vonal is a Fábiánféle megoldáshoz vezetett, de ez a Fábián, nem keverendő össze a már leszerepelt Peugeot Fábiánnal. Apámmal megvizsgáltuk a lehetőségeket, mérlegeltük a rendelkezésünkre álló információkat és a biztosabbnak és egyben drágábbnak tűnő megoldás mellett döntöttünk. Ősöm egyeztetett időpontot és egy csütörtöki napon a sánta oroszlánnal lebicegett Harcra. Lelkére kötöttem, hogy informálódjon és fényképezzen. Úgy tűnik, mindkettő sikerült neki.
Harcon Simon György autószerelő vette kezelésbe a kombit és mindenek előtt megtudtuk tőle, hogy a településen minden kutya harcikutya. A jó hangulat megalapozása után következett a hátsó futómű szétdöntése és a hiba megállapítása. Egyébként a mester már az első pillanatban sejtette, hogy mi a gond, csak a mértékét kellett tisztázni. A hátsóhíd két végén a lengőkarok tűgörgőkön fordulnak, amikhez bejut a nedvesség és megindul a korrózió. A hiba gyakoriságának firtatásánál megtudhattuk, hogy volt már olyan Peugeot a műhelyben, ami csupán 30 000 kilométert futott, de olyan is, amelyik gond nélkül (természetesen hátsó futómű tekintetében) teljesített 260 000 kilométert. Átlagosan 160 000 körül lehet számítani arra, hogy a probléma felüti a fejét. Védekezni megelőző csapágycserével lehet. Általában az első intő jel, a hátul jelentkező halk nyikorgás, amit a tűgörgők adnak és elméletileg ilyenkor még - szintén csapágycserével - megelőzhető a nagyobb kiadás, ám erről megoszlanak a vélemények, ugyanis a tengely azonnal sérül. Annak ellenére, hogy Simon úr elég sok Citroen és Peugeot torziós rugóval szerelt hátsóhidat javít, a jelenség nem nevezhető típushibának, ugyanis feltételezhetően a rossz utak a ludasak a történetben. Meg nem erősített információ szerint a Peugeot vezetőségétől olyan is elhangzott, hogy nem változtatnak a konstrukción, a magyarok csinálják meg az útjaikat. Azért ebben nem lennék annyira biztos, mármint a konstrukció jóságában, hiszen rengeteg, más megoldással felvértezett autó szaladgál el 20-30 éveket és több százezer kilométereket ilyen jellegű hiba nélkül, ugyanazokon az utakon. A családban is akad rá példa.
Arra is fény derült, hogy amikor a kerék már hozzáér a doblemezhez, akkor a lengőkar is sérült. Apámnak szerencséje volt ebből a szempontból, a lengőkart szépen ki lehetett vakarni a rozsdából és még nem volt rajta berágódás. Fábián úr közben meghozta a hazai viszonyokra felkészített, a kritikus pontokon megerősített tengellyel szerelt hátsóhidat és a vadonatúj, francia tűgörgőket. Idővel megtudtuk, hogy a perselyes megoldás nem csupán azért nem tűnik nyerőnek, mert rendszeresen zsírozni kell, hanem azért sem, mert jó eséllyel oválisra kopik, majd az egyik rugózásnál az autó váratlanul lent marad. Járt már a műhelyben ilyen hibával autó.
Simon mester egyébként lezárja a lengőkar üregét, amelyen keresztül bejut a tűgörgőkhöz a nedvesség, így nagy az esély arra, hogy nem kell többet Harcra menni akkor sem, ha még sokig megmarad a kombi Peugeot. A kis kiruccanás apámnak 87 000 forintjába fájt, plusz az elpöfékelt üzemanyag költsége, de vélhetően nem ez lesz az utolsó váratlan, durvább kiadás, ahogy nem ez volt az első sem sajnos. A történethez még hozzátartozik, hogy az autója 8 éves és garantáltan 100 000 kilométer van benne.
A hasonló cipőben járók bátran informálódjanak ezen a linken.
